Bár a magas tápértékű és könnyen emészthető csíra fogyasztása Európában még csak néhány évtizede terjedt el igazán, de ennek a szuperélelmiszernek az áldásos hatásai már az ősidők óta ismertek.
A zsázsaféléket például az ókori görögök és a rómaiak is előszeretettel fogyasztották a salátájuk részeként. De ezeket a kevésbé csípős növénykéket, amelyek Ázsia középső és nyugati vidékein még ma is vadon nőnek, Kínában is ismerték és becsülték.
Hogyan termeszthetjük meg a saját csíránkat?
Az étkezésre szánt csírák termesztése olyannyira egyszerű, hogy tulajdonképpen egy befőttesüvegben is megoldható, otthon a konyhában. De egyébként a különböző webáruházak kínálatában már kaphatóak kifejezetten erre a célra kifejlesztett csíráztató edények is.
Ennek köszönhetően pedig attól sem kell félni, hogy az időjárás befolyásolni fogja majd a projektünket. Így, ha szeretnénk, akkor akár az év bármely szakában belekezdhetünk – mondjunk a téli időszakban, amikor kevés a friss zöldség és gyümölcs.
A csíráztatás folyamata egyébként úgy indul, hogy beleteszünk 2-3 evőkanálnyi magot egy konyhai szűrőbe, és ezeket leöblítjük folyó víz alatt. Majd miután ezzel megvagyunk, belehelyezzük a magokat a csíráztató edénybe, és öntünk rájuk egy kis vizet, amelyben minimum 10 órán át ázniuk kell.
Ezt követően pedig kiöntjük a vizet egy tálba, és eltávolítjuk az edényből azokat a magokat, amelyek nem duzzadtak meg. Majd csíráztató edényt olyan ablak közelébe rakjuk, ahol nem éri közvetlen napfény, de a hőmérséklet 18 és 22 °C között van!
A rendszeres öblítésről nem szabad megfeledkeznünk
Ha valóban sikeres csíráztatást szeretnénk, akkor a magok naponta kétszer friss vízzel történő átöblítése elengedhetetlen. Ez ugyanis megakadályozza a baktériumok és a penész kialakulását.
Milyen csíra magot válasszunk?
Szerencsére manapság már számos zöldség, gabona és hüvelyes csíráztatására van lehetőség. Ezekbe beletartozik például a borsó, a csicseriborsó, a lencse, az édeskömény, az ázsiai konyhában közkedvelt mungóbab, a retek, a cékla, a szójabab, a köles, a lucerna és a görögszéna.
De akadnak olyan nyálkát képző magok is – például az azték zsálya vagy a lenmag -, amelyek ha a csíráztató edényben nagyon közel kerülnek egymáshoz, akkor összetapadhatnak, és ez könnyen rothadást eredményezhet. Így ezeknél inkább a lapos csíráztató edények lesznek az ideálisak.
Mire kell figyelni a csíra fogyasztás során?
A fogyasztásukkal kapcsolatban csupán egyetlen szabályt kell betartani, mint hogy csakis kizárólag csíráztatásra szánt magokat használjunk, mivel ezekben semmilyen vegyszer nem található meg.
De egyébként bátran fogyaszthatjuk őket akár nyersen is, a salátánkba belekeverve, szendvics feltétként illetve levesbetétként. A hőkezelésüket viszont, ha egy mód van rá, akkor kerüljük, mert elveszítik az előnyös tulajdonságaiknak a javarészét.
