Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke boldog életet élne. Nemcsak gyerekkorában, de felnőtt korában is. Legyen véleménye, és azt el is tudja mondani, álljon ki igaza mellett, tudjon helyes döntéseket hozni. Nem könnyű feladat.
Döntsön a gyerek
A gyermekek számára is nagyon fontos, hogy szabadon dönthessenek, érezzék, hogy véleményük, akaratuk fontos a szülőknek. Ugyanakkor az is lényeges, hogy állítsunk korlátokat is amiket be kell tartani, hiszen nem bízhatunk mindent rájuk. Nem mondhatjuk, hogy fuss ki nyugodtan a forgalmas útra, hisz ezzel életveszélybe sodorjuk.
A lényeg, hogy értelmi életkorának megfelelő döntéseket hozhasson, korlátok között.
Például „megengedjük” neki, hogy ő válasszon, hogy az autós nadrágot, vagy pedig a markolósat vegye-e fel, vagy a fodros szoknyát piros harisnyával, vagy pedig a pöttyöset a rózsaszínnel.
Ezzel a módszerrel könnyen elérhetjük, hogy úgy érezze, az ő kezében van a döntés. Természetesen arról nem ő fog dönteni, hogy fel kell-e vennie a nadrágot, vagy a szoknyát.
Ilyenkor mi határozzuk meg, hogy mi az, amiben dönthet. Olyan lehetőséget ne mondjunk, amit nem szeretnénk, ha választana, például ne mondjuk azt, hogy csokit kérsz ebédre, vagy spenótot – hacsak nem akarjuk, hogy csokit egyen…
Figyeljünk arra, hogy csak két-három dologból választhasson. Ha túl sok a választási lehetőség, akkor belezavarodik, tehát ne nyissuk ki a szekrényt azzal, hogy „na, mit szeretnél felvenni”? Tegyünk ki egy-két ruhadarabot, cipőt, hogy azokból választhasson.
Nyugodtság, őszinteség
Mindig őrizzük meg hidegvérünket. Nem segítünk a helyzeten, ha idegesek vagyunk, kiabálunk. Legyünk nyugodtak, és beszéljük meg vele a dolgokat. Mindig az ő szintjén. Soha ne hazudjunk, és ne titkoljunk el semmit, mert ezzel csak ártunk.
A gyerekeknek fantasztikus radarjuk van, amivel mindent érzékelnek. Nemcsak a szavakat értik, de a mögötte lévő érzelmeket is, olvasnak a testbeszédből.
Azonban azt soha ne felejtsük el, hogy mi nem gyermekünk barátja vagyunk, hanem a szülője. A mi feladatunk, hogy szeretve, odafigyelve neveljük őket a legjobb tudásunk szerint. Mindenképp mutassunk jó példát, találjuk meg vele a közös nyelvet.
Ha jól csináltuk, boldog, egészséges lelkű felnőtt lesz belőle, aki majd mindezt továbbadja az ő gyermekének. Na, ekkor boldogan hátra dőlhetünk, hogy jól végeztük dolgunkat.
